Szokták mondani, tilos alkohol vagy drog hatása alatt bemenni a munkahelyre, mert kirúghatnak. Bár nem teszik hozzá, de emellett még valami nagy őrültség is benne van a pakliban. Ha azonban ez tiszta állapotban jött össze, hát, akkor még több kérdésem lenne.

A Ducati szépen tökéletesíti a Monstert, egészen azóta, hogy 1993-ban bemutatásra került. A streetfighter alacsony fejlesztési költsége és magas népszerűsége egyesek szerint egyenesen megmentette a Ducatit. Minden kétséget kizáró, hogy a Monster a bolognai cég azon motorja, ami azért igen tisztességesen eltér az átlagosabb megjelenésű vasaktól. Ez persze nem jelenti azt, hogy változtatások ilyen, avagy olyan irányban nem eshetnek rajta. Így történt hát, hogy Paolo Tesio, aki egyébként autóipari tervező, egyszerűen fogta a Monstert és újraalkotta a Ducati legnépszerűbb naked motorját. Így, gondoljon akárki akármit a motorról, valóban egy szörnyeteg külsejével sikerült felruházni.

Tesio megtartott több ikonikus Ducati elemet a beteges kreációjához. A kipufogócső áthelyezésével Tesio eltávolította a fölösleges elemeket a streetfighter vázából, ezzel pedig az egész vázszerkezetet előre hozta. A Monster egyoldalas lengőkarjától, az L elrendezésű motortól és a prémium felfüggesztéstől eltekintve minden más Tesio eléggé szabadon eresztett fantáziájának a szülötte.
Az első változtatása, ami igazán megragadja a tekintetet, az az első fényszóró, hűtő, lökhárító egység, ahogyan már szinte lelóg a motor elején. Azáltal, hogy a hűtő súlya át lett helyezve az első villákra, a kanyarodás érzetét súlyosabbá, nehezebbé teheti.

A szándékosan csorba kivágások, amik az első rotorban lettek ejtve, még hozzá tesznek a motor „egzotikus” külsejéhez. És persze nem mehetünk el szó nélkül az üléspozíció mellett, ami fokozza a látnivalót a motoron, de ránézésre valami baromi kényelmetlennek tűnik.
Bár az S2 Braida koncepció talán nem nyújt előrehaladást a Monster teljesítményében, Tesio ragadozó külsejű bestiája félreismerhetetlen és bizonyára, ha másért nem is, csak ezért az egyszerűen nem hétköznapi külsőért, de megfogják venni, mert arra ez a dizájn mindenféleképpen jó, hogy megnézzék a motorost az utcán.

Őszinte elnézést kérek a kifejezésért, de ez mi a f#sz? Igyekszem minden motorban meglátni a szépet, még az egészen kirívó darabokban is, azonban ebben egyáltalán nem találom. Ránézek és egyszerűen természetellenes, ahogyan kinéz. Egyedinek mindenféleképpen egyedi darab, ezt el nem lehet vitatni tőle, csak sajnálom, hogy ilyen módon nyújt nem hétköznapi látványt. Ami számomra az egész dizájnt kukázza, az a kormány pozíciója. Túlságosan lent van, s ha valamennyivel fentebb kerülne a végleges formában, akkor már fényéveket javulna a megjelenése, mondhatni, akár tetszene is.
Ti mit szóltok ehhez a csodabogárhoz? Nektek tetszik, nem tetszik?
És egy kis szerzői kérdés következik 😉 . Azon gondolkodom, lehetne egy kis sorozat ezekből az igazán „egzotikus” motorokból, hasonló jelleggel, mint a „Motorokról Röviden” sorozat esetében. Azért sorozatként képzelem el, mert akkor a kis weboldalamon lenne egy külön szegmens, ahol a nem éppen szokványos megjelenésű vasakról olvashatnátok. Annyit előre menve szólnék, hogy itt nem feltétlen a negatívan egzotikus motorokról szólnának a cikkek, természetesen a pozitívan attraktív dizájnmunkák is szerepelnének. Persze, ha már lúd, akkor legyen kövér elvet nézve, visszamenőleg is beleraknám a sorozatba azokat a motorokat, amik beleillenek. Illetve, ha van kedvetek, küldjetek nekem ilyen dizájncsodákat, szívesen megnézném őket és akár írnék is róluk. A sorozat léte azonban nem ezen múlik 😉 😀 .
Forrás:
https://www.rideapart.com/articles/403357/s2-braida-ducati-monster-tex-designs/