Sokfajta lopásgátló módszer létezik már napjainkban, amelyek több-kevesebb sikerrel gátolják meg, hogy szeretett motorkerékpárunk akaratunk ellenére útra keljen. Bár nem sokan próbálkoznak úgy, ahogyan Joey Ruiter, a Nomoto nevezetű koncepció megalkotója.
Teljes mértékben funkcionális, legalábbis ezt mondják egyesek, azzal viszont nem lehet vitatkozni, hogy teljesen beleolvad a városi összképbe, amit az épületek sokasága alkot. A Nomoto, hogy kiknek készül(ne), fogalmam sincs, de talán azoknak, akik egyáltalán nem akarják, hogy hosszú időre leparkolt járművük sok érdeklődő szemet vonzanak. Vagy nem is tudom, elég bizarr a megjelenése és megmosolyogtató, de az biztos: senki nem lopná el.
Az alkotó Ruiter célja sokkal inkább az volt, hogy láthatatlan legyen a jármű, beleolvadjon a környezetébe, és emellett még könnyebben lehessen vele parkolni – már csak a környezetbe olvadása kapcsán.
Amit látsz, az nem más, mint egy metál szerkezet, huligánfestékkel, jelekkel és matricákkal felvértezve. Nem olyan szívmelengető a megjelenése, mint egy Ducatinak, de hát kinek mi, ugye?
Pontosan olyan szerkezetnek tűnik, amit egész életünkben ignorálunk. Ámbár, ha megnyomunk egy gombot, előbukkannak a kerekek, megjelenik a kormány. Miután ez megtörténik, már hasíthatsz is gépsárkányoddal a horizonton. A fényt pedig LED-es fényszórók hozzák el, ha esetleg az éjszakában kívánunk zakatolni.
Ahány motoros, annyi fajta ízlés, és bár sokfajta elég merész, olykor érthetetlen koncepció látott napvilágot, ahogyan azoknak megvolna – talán a vevőköre, úgy – talán – a Nomoto pilóták is felszínre bukkannának. Bár a nagy környezetbe-olvadás azért elég kellemetlen tud lenni, ha elfelejted, hova parkoltál, és annyira beleolvad a környezetbe, hogy megtalálása kisebb mutatványnak minősül.
Motorbarát 