Szép napot kívánok minden kedves olvasómnak. Örülök, hogy itt vagytok velem, hogy elolvassátok ezt a – még nem tudom milyen hosszúra sikeredő – írást. Nem csak a Motorbarátról, mint weboldalról szeretnék beszélni, hanem a mögötte álló dolgokról, miként kezdődött, meg úgy na, milyen is volt ez az egy év.
Először is, miként indult el az oldal? Nos, mindez úgy kezdődött, hogy apa mondta, írjak be valamit YouTube-ra. Dodor egyik videója volt az, amiben minket, fiatalokat buzdít arra, hogy készítsünk egy videót a motorunkról, mutassuk be és töltsük fel. Beszélt a motoros újságírásról is, és ez volt az, ami megfogott.
Bár videóról volt szó, sajnos akkor annyira sem volt lehetőségem a forgatásra, mint most, hiszen a bemutatható motor már eladásra került, az újra pedig nem volt jogosítványom, így, hogy mondjam el, milyen? Jó, nem jogsival megy, de annyit nem mertem vele menni közúton, hogy bemutató születhessen. Persze, ha itt megtorpanok és nem próbálom meg a saját magam módszereivel megoldani ezt a lehetőséget, akkor most nem írnám ezt az összefoglalót.
A weboldal készítés ötlete onnan fakadt, hogy 2015 decembere óta írok regényeket, így volt már valamekkora írói tapasztalatom (és még mennyi hibát követek el!), s jobban kézre állt a cikkezés. Nem is nagyon halogattam a dolgokat, elég hamar elindítottam az oldalt, ami ma Motorbarát névre hallgat. Apró érdekesség talán, hogy legelőször Motorguru név mellett tettem le a voksomat, de ezt merő túlzásnak tartottam egy olyan sráctól, akinek seggén van a tojáshéj a szakmában, meg valljuk be, úgy az egész NAGYBETŰS életben, ahova még akkor ki se kerültem. A Motorbarát név szimpatikusabbnak bizonyult.
Az oldal legelső írása 2019 október 16-án került publikálásra. Azelőtt nem is olyan régen vásároltam egy bukósisakot, úgy véltem, gyakorlásnak kiváló lesz, úgyhogy írok róla egy cikket. Ezt meg is tettem, publikáltam, viszont nem osztogattam meg motoros csoportokban. Ennek nem is igazán az volt az oka, hogy féltem a véleményektől – attól csak az fél, aki hibázni is fél –, hanem egyszerűen szokni akartam a WordPress mechanikáját, sajátosságait. Így történt, hogy az azt követő három cikkem, szintén nem került megosztásra. Egyik apám Simsonjáról, a másik a sajátomról, a harmadik írás pedig arról szólt, miért pont Simson lett az első motorom. Ezeket a cikkeket egyébként a Kezdeti Zsenge topikban megtaláljátok, ha valakit érdekel.
A legelső olyan cikkem, amit meg is osztottam a nagyérdeművel, fordítás volt, ahogyan az azt követő még rengeteg, rengeteg cikk. A fordítások kezdetben magánvéleményt mellőztek, viszont ahogyan bővítettem az ismereteimet, úgy egyre inkább kezdtem a felhasznált információkat a saját gondolataim közé fonni, és a fordítások is átalakultak inkább egyfajta elmesélésévé az eredeti anyagnak. Az oldalra immáron, ezzel a cikkel együtt 122 írást tartalmaz!
Mi volt egészen pontosan a célom az oldallal? Nem más, minthogy kisköbcentis motorokkal foglalkozzak. Na igen, azért ez eléggé egysíkúnak hangzik, és nem tagadom, az is lett volna. Nem akartam más dologgal foglalkozni, viszont ahogyan egyre jobban elmerültem a témákban, s bújtam napi szinten a külföldi sajtót, rájöttem, hogy engem egyébként valami rohadt sok dolog érdekel a motoros világban.
És a különböző topikok csak jöttek, s jöttek, s jöttek, mikor azt hittem, jó, egy ideig szünet, jött még egy. Az a rengeteg téma valójában az eredeti témákból született, amik a Motoros Hírek és a Kisköbcentis motorok voltak. Ha jól emlékszem, az E-rovat is egy önálló kategória volt, nem pedig egy topikból nőtte ki magát egyénire.
A Motorbaráttal felkerestem a nagyobb lapokat, hogy megmutassam nekik elolvasásra a Yamaha MT-125-ről készült fordításomat, ami bemutatja a motor tulajdonságait, specifikációit. Visszajelzést az Onroad frontjáról kaptam, egészen pontosan Medvétől, akivel azóta is jó viszonyt ápolok, s aki már a kezdetektől fogva elolvasta a cikkeimet, tanácsot adott, okított, vezetgetett. És még segít a mai napig, ha valamiben kikérem a véleményét. Köszi még egyszer!
Sokáig az oldal megtekintése nem mutatott sok embert, alig volt pár százas megtekintés, ráadásul sajnos nem cikkenként, hanem havi szinten. És ez hónapokig nem is változott semerre, de csináltam, mert hittem benne. Meg mellesleg, tudtam, hogy nem egyik pillanatról a másikra megy, s még hosszú út van a célig.
Az úgynevezett áttörést a Motorokról Röviden Sorozat első része adta meg (amiről mellesleg akkor azt se tudtam, hogy egy sorozat második része lesz, és hogy egyáltalán sorozattá növi-e ki magát. A második rész arra értendő, hogy múlt év decemberében szintén egy lista-alapú cikket publikáltam, így jó ötletnek tűnt besorolni a sorozatba). Ja, és akkor még Vagány Motorokról Sorozat volt a neve, nem is értem, hogy adhattam ekkora bullshit címet.
Onnantól kezdve a nézettségi mutatók változni kezdtek, az oldal mércéjével mérve jelentősen. Hadd ne mondjam, a lelkesedésem a tetőfokára hágott, onnantól kezdve nem volt olyan cikkem, ami ne hozta volna azt, ami adta továbbra is a motivációt, és a kitartást.
Ez egész sokáig ment, csak hát, amikor bejött a távoktatás és társai, s egyben a külföldi motoros sajtóban észlelhető, ránk is kiható pangás egy igen nagy pofon volt, mivel visszaesett a kezdetek kezdetére az egy havi megtekintés. Ez részben amiatt is történt, mert nem volt egyszerűen olyan anyag, amit leközöltem volna, a vírusos híreket pedig nem igazán akartam közvetíteni. Ennek a háttérében azon szimpla indok áll, hogy mindenhonnan erről lehetett hallani, olvasni, szóval voltak éppen elegen, akik ezzel foglalkoztak.
A nyár folyamán alakultak jobbra a dolgok, s olyan topikokat vezettem be, amik egy ilyen hírpangás esetén is jól tudnak működni. Mint például a Kétüteműek, az Épített Motorok, vagy a Motorosvilági Történetek.
Mindeközben volt egy megkeresés is egy motoros újságtól, ami ígérkezőnek indult (ígérgetésből jeles), de fél év alatt gyakorlatilag semmire nem jutottunk, és ennyi időt várnom is kellett a pénzemre, amit nagy nehezen, két részletben kaptam meg, persze, sok irogatás után. Kellemetlen tapasztalat volt, de hála égnek megismerkedtem olyanokkal is az elmúlt időszakban, akikbe sokkal több tisztesség van egy lelkes, motivált, odaadó pályakezdő iránt, így nem csak a rossz szájíz maradt meg ezen a fronton.
És szépen, lassan gyarapodtak az emberek augusztusban, szeptemberben, eme hónap pedig majd kiderül a legvégén. Ezen a héten feltöltöttem első élménybeszámolómat a saját vasamról, így még egy topikkal bővülhetett kicsike oldalam, aminek nagyon örülök, s bár a cikk nem lett tökéletes, még lelkesebb vagyok, mint valaha. Emellett lektorálási segítséget is kapok, szóval nem maradtam egyedül ezzel a nehéz vállalással. Köszönöm László!
És, hogyan tovább, mik a terveim? Mégis miként áll most a Motorbarát? Mint már említettem, nagyon sok ideig heti három cikket publikáltam, ami a pandémia egy időszakában lezuhant, majd újból visszatért. Most pedig, pontosabban az augusztusi hónap elején eldöntöttem, hogy én emelem a tétet: heti négy cikk legyen, és minél változatosabb tartalmakkal.
A kisköbcentis gépek bemutatása még mindig egy cél, amire egyelőre elég kevés lehetőségem van, viszont dolgozom azon, hogy ez változzon. Emellett, a Motorbarátot a személyes nézőpontomból tekintve egy picikét talán különcnek tartom. Értem ezt arra, hogy az esetek nagy részében nem azokat a híreket hozom le, amiket a nagyobb szaksajtók. Ez köszönhető annak is, hogy a nagy újságok foglalkoznak olyan motorokkal is – nyilvánvalóan – amik nem az én kategóriám, én pedig az A2 plafonjáig megyek csak el. Ide nem tartoznak az elektromos motorok, sem az építettek, sem a kétüteműek. A másik ok pedig, hogy őszinte legyek, nem tudom, miként alakult ki. Elkezdtem figyelni, melyik újság mit hoz le, és én vadásztam azokat, amik itthon nem kapnak figyelmet, pedig szerintem érdekes hírek. Természetesen ez nem szól a nagy lapok ellen, mindenkinek más a prioritása, és ez így van rendjén. Bizonyos témákban olyan komment vihar tört ki, hogy öröm volt őket olvasni, tetszett, mikor egy adott szakmai részt egyetemen tanuló motoros kolléga jött oda elmagyarázni az ő álláspontját, és társai. Ami pedig pláne jó volt, hogy nem torkollott személyeskedésbe egy vita sem. Igen, ez alap dolog lenne, de elnézve más komment szekciókat, én örülök ennek. Igaz, még kicsi vagyok, de bízom benne, ez egy változatlan tendencia marad.
A Motorbarát további útja kifürkészhetetlen, mint láthatjátok, számtalan témával foglalkozok, azokat igyekszem bővíteni. Jelenlegi álláspont szerint pedig egy nagyon nehéz helyzetben vagyok az oldallal. Hiszen elmegy vele annyi idő, mintha bedolgoznék valahova, de még pénzem nincsen belőle. Ez az átmenet, hogy mégis mikor ér véget, nos nem tudom. Feltehetőleg még sokára, évek múlva. És dolgozom rajta, hogy előre hozhassam. A másik, hogy egyedül munkálkodom az oldalon, és annyi téma van, amit egyedül lehetetlen lefedni, így szépen, folyamatosan bővítem. Még nagyon hosszú idő fog eltelni addig, hogy társat keressek magam mellé. Minimum több év.
És akkor emellett nem is tudnék vállalni újságírói munkát? A francokat nem, tudnék! Sőt, szeretnék is bedolgozni továbbra is újságnak. Motivált vagyok, a motorozás egy olyan pont nekem az életben, ami éltet és szeretnék minél jobban a sűrűjében lenni. Elég sok mindent csinálok a motorozáson kívül, illetve főállás mellett, annál is több minden érdekel, baromira nem tudom, hova fogok egyszer kilyukadni, de egy biztos: a motorozás romantikáját soha nem fogom elengedni.
Ellenben ezzel a jó hosszúra sikerült irománnyal. 😊 Köszönöm, hogy elolvastad, kedves olvasó, és köszönöm mindenkinek a tanácsát, a néhol kisregény méretű elemző privát üzeneteket, a dicséretet, a számtalan eszmecserét, amiket elolvashattam tőletek! Legközelebb találkozunk!
Motorbarát 