A Honda RC174 egy régi időkben, 1967-ben gyártott motorkerékpár volt. A gyár csak és kifejezetten versenyekre szánta, a 350 köbcentis kategóriába. És mégis mit keres itt hat henger?
Az 1964-es Grand Pixen debütált először az RC174, ami egy baromi érdekes és technológiailag egy előrehaladott motorkerékpár volt. Ekkor még 250 köbcenti oszlott el hat henger között. Ez a motor egy célra született: hogy véget vessen a Yamaha uralkodásának a versenypályán.
Ámbár nem nyert 1965-ben bajnokságot a Honda az RC174-el, méltó kihívója lett a Yamaha egyik kéthengeres versenygépének. Nem is csoda, hogy a Yamaha egy frissített kétüteműt állított ellenük, ami immáron négy hengerrel rendelkezett (ez a motort nem nevezték el, és egy meglepetésnek szánták a Honda ellen) . Ez azonban nem volt elég, a Honda megverte a Yamahát 1966-ban, Mike Hailwoodnak hála, aki motorversenyzés mellett Formula 1-es pilóta is volt. A győzelmek után született meg a 250 köbcentis kétütemű versenygép mellé a 350-es nagytesó. Olyan gépek voltak ezek, amelyekben a versenyfanatikusok gyönyörködtek, s voltak olyanok, akik bizonyos versenyekre csak azért látogattak el, hogy megnézhessenek élőben is egyet. Sőt, még olyan elszántak is voltak, akik felvették magnószalagra a hangját, hogy otthon visszatudják hallgatni! A Hondának is felfelé ívelt a siker, hiszen amikor Mike Hailwood megverte a Yamahát, még több győzelem kövezte útját. Konkrétan amelyik versenyre jelentkezett a 250 köbcentis kategóriában, azt meg is nyerte. Az 1967-es évben a nyolc bajnokságból hét alkalommal győzött.
És nem mellesleg ő neki köszönhető, hogy megszületett a nagyobb verzió, mert a Honda külön Hailwood számára készített egy 297 köbcentis modellt, amivel már indulhatott a 350 köbcentis kategóriában. Németországban pedig meg is nyerte első versenyét.
Amikor pedig a Honda befejezte ezeknek a vasaknak a karrierjét, úgy véget ért „Mike The Bike” Hailwood versenypályája is.
Mit tudott azonban a 250-es és 350-es verzió?
A 250-es hét sebességes volt, míg a nagytesó hat, a kicsike 60 lóerőt adott le 18.000-es fordulatnál, a nagy 17.000-nél adott le kicsivel többet, mintegy 65 pacit, ehhez társult 28 Nm forgatónyomaték. Természetesen a végsebességükben is különböztek, a 250-es lehengerlő 241 km/órás végsebességet volt képes elérni, míg a nagyobb valamennyivel többet, 257 km/órával hasított egykoron, mikor még ifjú volt. Nem is volt kifejezetten nehéz, bár akadtak nála könnyebb gépek is: a 350-es 118 kg-os tömeggel rendelkezett.
Motorbarát 