A könyvekkel kapcsolatos viszonyom már negyedikes korom óta fennáll. Régóta szeretek olvasni, leginkább fantasy műfaj áll szívemhez a legközelebb, de nyitott vagyok még egyéb témákra is.
Valahogyan viszont nem jutott sosem eszembe, hogy motorozással kapcsolatos irodalmat vegyek a kezembe. Nem tudom miért, utólag már én is furcsállom. Amikor ezt a könyvet megláttam, akkor tudtam, hogy nagyon erősen javasolt elolvasnom. Rá pár hétre pedig meg is kaptam ajándékba Szeder Zoltán 12 éves tapasztalatának türelmesen begépelt gyűjteményét, kifejezetten kezdők számára.
Már a borítón is felfedezhető szöveg is jelzi, hogy mivel kerül szembe az a motoros olvasó, aki elszánta magát ennek a szakirodalomnak az elolvasására. Ne tessék tehát megijedni, mikor oldalakon keresztül fizikai összefüggések lesznek bemutatva sorjában, mert bizony alaposan belemegy abba a tudományban, amit én érettségi előtti tanulmányom során annyira utáltam.
Viszont, annak ellenére, hogy a fizikára, mármint a tantárgyra, inkább tekintettem ellenségként, mint szükséges rosszként, Zoltán könyve mégis érdeklődéssel töltött el. Bár az elején zavarosak lehetnek a dolgok – és utána még jobban – hoz gyakorlati példákat a szerző azokra a fizikai törvényekre, jelenségekre, amik a motorozás során érnek bennünket. Érdekfeszítően magyarázza el a jelenségeket, bár attól, hogy voltak gyakorlati példák, én kicsit keveslettem belőle, de valószínűleg csak a fentebb leírt apropó miatt.
A könyv az alapvető fizikával kezd, ami a tapadási felületen keletkezik, részletesen veszi sorra a pontokat az erővektor-elmélettől kezdve hiszterézisig.
Az írás második fejezete számomra már inkább volt érdekesebb, ugyanis ekkor kerültek sorra a kerék reakciói. Ahogyan az első fejezetben, úgy itt is nagyon sok mindenre kitért a szerző, még – ami engem valamiért meglepett – a gumirészecskékre is.
A könyv elején ezekkel a nem éppen elhanyagolható dolgokkal – is – megismerkedik az olvasó.
A tankönyv harmadik fejezete már a motor irányításával kapcsolatos tudnivalókat szemlélteti, ezt követi az egyensúly, stabilitás, dinamika és még lehetne sorolni egészen hosszan, hogy mennyi minden. Ezeket a fejezeteket külön-külön is szét lehetne szedni, de nem érdemes, mert a fentebb leírtak alapján már érzékelhető, hogy Szeder Zoltán igyekezett a motorozás legfontosabb alapköveit megfelelő gondossággal kidolgozni. Még egy kis alapvető tudnivaló a futómű tuningolásról is bele van csempészve ebbe a szakirodalomba 😀 . Tény, mit tény, nagyon sok mindenről szól ez a könyv, de ha csak egy információ is megmarad abból, amit olvastál, akkor már megérte.
Kezdő szemmel nekem néha sok volt a fizika, azonban a könyvnek durván a felétől ez is változik, mert valamennyivel gyakorlatiasabb irányt vesznek a leckék, amik kifejezetten tetszettek.
A személyes kedvenc fejezeteim az utolsó kettő, és nem azért, mert már majdnem vége a könyvnek, hanem mert ebben mutatja be a szerző a motoros iskolákat, a stílusokat, illetve a tudatos motorkezelést. Ezek a témák voltak azok, amelyek a legjobban lekötötték a figyelmemet.
Összességében úgy érzem, kezdőként egy elengedhetetlen szakirodalom azon (leendő) motoros számára, aki komolyan szeretne motorozni, és akit igazán érdekel, hogy mikor miért viselkedik úgy a motorja, ahogyan. Az egyik könyvesbolt, amelyik árusítja a Motorozástant, közzétette Facebook-on is az írást, s ott láttam olyan kommentet, hogy ez a könyv nem tanít meg arra, ami a gyakorlatban vár rád, mert csak elmélet. Igen, ez részben igaz, de ha párhuzamosan tanulod az elméletet és műveled a valóságban a gyakorlatot, akkor (ha nem is a fizika „mesés” nyelvén) összefogod tudni kapcsolni az elméletet a gyakorlattal. De szerintem bárki, aki szakmát tanul, vagy tanult valaha, tudja, hogy az is így működik. Úgyhogy, köszönöm szépen, hogy lehetőségem volt ezt az igen alapos szakirodalmat elolvasni, ha elkezdődik a motoros szezon, valószínűleg megfog még a kezeim között fordulni.
Motorbarát 