Mai cikkünk témája egy elsőre nagyon furcsán hangzó, jelen pillanatban talán sokaknak elképzelhetetlen, de hosszabb távon meglehet, hasznos, kikövezetlen útként funkcionáló, koncepció szinten álló ingázógép.
Japán diákok a Tokiói Egyetemen készítettek egyfajta járművet, amelynek a „váza”, az ülés, és a többi, és a többi igazából egy felfújható táska, amit egy kis erőfeszítéssel akár egy bőröndbe is becsomagolhatunk.
Nyilván a felfújható mibenlététől fogva nem benzines járműről beszélünk, hanem elektromosról. A méreteit úgy találták el, hogy elég nagy legyen az ingázáshoz, viszont elég kicsi legyen, ha mondjuk mi úgy döntünk, útra kelünk és vinni akarjuk szeretett járgányunkat.
A négykerekű POIMO még tucatnyi fejlesztés előtt áll, hogy megfelelően lehessen a fő előnyét kihasználni, ami ugye a mobilitása, viszont a koncepció mindenféleképpen jól hangzik. Más területen már láthattunk erre hasonló pro érvet, ilyen a Bigelow Expandable Activity Module (BEAM), amit a NASA használ egy moduláris egységként a Nemzetközi Űrállomáson. A BEAM érdekessége, hogy pakként érkezett az Űrállomásra és gyakorlatilag ott csomagolták ki. Nagyon izgalmas a technológia, s bár most még, mint írtam, talán sokaknak nehezen elképzelhető ez, viszont vegyünk egy egyszerű példát. Tegyük fel, kiszeretnél menni az Egyesült Államokba. Nem, határozottan nem akarsz motort bérelni, te a sajátodat szeretnéd használni. Hát, jelen esetben macerás oda kiszállítani. Viszont, ha van egy ilyen elveket alkalmazó mocid, ugye, mennyivel könnyebb? De elég akár arra is gondolni, ha otthon nem férünk, mert ugye a vas(ak) sok helyet foglal(nak) 😉 . Nem garázs kell majd a motornak, hanem ruhásszekrény? Jó, ennyire ne menjünk előre.
Viszont bennem felmerült egy olyan kérdés, hogy milyen anyagból lesznek ezek a gépek, pontosabban a felfújható zsák? Hiszen az nyilván nem mindegy, a képek alapján igencsak sérülékeny jószágnak tűnik és elég kellemetlen lenne, ha valami kilyukasztaná. Egy esésnél nem összetörik a burkolat, hanem kilyukad és leereszt? Valószínű, de inkább nem csipkelődnék, várjuk ki a végét 🙂 .
Összességében a japán diákok projektje egy izgalmas munka, aminek a jövőben a fentebb említett járműutaztatást leszámítva még több haszna lehet. A dizájnra szándékosan nem tértem ki, először láttam meg a képet, mint a címet, és azon jót mosolyogtam. Persze, nem ez az ok, ami miatt nem érdemes róla beszélni, sokkal inkább az, hogy egy még csak egy koncepció valami újhoz. S ha működni fog, akkor majd jöhetnek a vagány formatervvel született gépek.
Motorbarát 